– Dr. Csapó I. József lemondása után nem lehet megkerülni a kérdést: hogyan tovább, SZNT? Hogyan érinti a szervezetet ez a visszalépés?
      – Az elnök úr lemondása kétségtelenül súlyos érvágás az SZNT számára, de ami ennél sokkal fontosabb: Székelyföld autonómiája számára is. Másfelől lehetőség arra, hogy megmutassuk: nem egy emberből áll a Székely Nemzeti Tanács, hanem valóban testület, amelyiknek fáj az elnök elvesztése, de azért nem áll meg, hanem halad tovább a nép által számára kijelölt úton.
      – Noha hosszas várakozás után már volt egy találkozó az SZNT és az RMDSZ vezetői között, ez a jelek szerint semmiféle előrelépést nem hozott a székelyföldi népszavazás támogatása ügyében. Hogyan látja: az SZNT és támogatója, az MPSZ, illetve más civil szervezetek emberállományával, infrastruktúrájával önerőből megvalósítható-e egy ilyen feladat?
      – Ha feladaton a népszavazás értendő, akkor be kell látnunk, hogy nem. De nem azért, mert nem kerülnének önkéntesek a szavazóhelyiségekbe, vagy támogatók a szavazólapok meg plakátok kinyomtatására, hanem két másik okból: 1. Szükség van a választók névjegyzékére, márpedig ezt csak az RMDSZ által uralt önkormányzatok tudják a népszavazás lebonyolítóinak rendelkezésére bocsátani. Kétlem, hogy „felsőbb utasítás” nélkül megteszik. 2. Az RMDSZ hetek óta folytat kitartó sajtókampányt arról, hogy a népszavazás nem törvényes. Eközben pedig (minden bizonnyal nem véletlenül) folyamatosan összemossa a hivatalos, az önkormányzatok által kiírt népszavazást (amely a sajátosan román törvény egy bizonyos értelmezése szerint valóban nem kiírható) és a nem hivatalos, saját erőből és eszközökkel megrendezett belső népszavazást, amelynek ellenben semmi jogi akadálya nincs. Nincs kétségem afelől, hogy ha az SZNT és az MPSZ megpróbálja megrendezni a belső népszavazást, akkor az RMDSZ sajtója attól lesz hangos, hogy ez törvénytelen, s nem szabad részt venni rajta.
      Jellemző és sajnálatos az a kettős beszéd, amelyet maga Markó Béla alkalmaz, amikor egyik nap kijelenti, hogy akkor is meg fogják alakítani a kulturális autonómia tanácsait, ha a parlament nem szavazza meg a kisebbségi törvényt, másnap meg azt mondja, hogy Székelyföldön nem lehet népszavazást szervezni, mert a törvény nem engedi meg.
      – A székely székek közül a sajtótudósítások szerint a háromszéki tagszervezet a legaktívabb. Itt talán az RMDSZ egyes vezetői, illetve tagszervezetei is támogatják az SZNT kezdeményesét. Véleménye szerint az RMDSZ tagszervezetei, polgármesterei milyen arányban támogatnák a dolgot?
      – Ne áltassuk magunkat! Ha a „központból” kiadják a parancsot, hogy nem szabad szerepet vállalni a népszavazás megszervezésében, akkor mindenki haptákba fogja vágni magát. Ha kerül egy-két kivétel, akkor az már maga lesz a csoda.
      – Az RMDSZ jó ideje ismét az autonómia gondolatával kampányol, készül az előrehozott választásokra. Ön szerint igazából mit ért az RMDSZ autonómián, illetve milyen elképzelései vannak a kivívásáról?
      – Itt most tegyünk különbséget az RMDSZ tagsága és vezetősége között. A tagság természetesen ugyanazt érti rajta, mint mindenki más, s akarja is, ezért kell választási kampányokban zászlóra tűzni. Az RMDSZ vezetői ezzel szemben pontosan tudják, hogy mi is az autonómia, s azt is, hogy megvalósulását megbízóik minden eszközzel akadályozzák, meg azt is, hogy az autonómia eddigi kiskirályságuk végét jelentené.
      Éppen ezért cselekedeteiket két cél vezérli: Ne legyen, vagy minél később legyen autonómia, de erre irányuló igyekezetüket, ténykedésüket az emberek ne vegyék észre. Érdemes megnézni, hogy akkor jut eszükbe önkormányzati társulást létrehozni, mikor az SZNT felveti a népszavazás kérdését, s most hónapokig ezzel lesznek elfoglalva, holott szeptember vége óta már lett volna idő kidolgozni a statútumot, rendkívüli testületi üléseken megszavaztatni az önkormányzatokkal, megtartani az alakuló ülést, s a papírok már a bíróságon lennének. Ezzel párhuzamosan meg nyugodtan lehetne szervezni a népszavazást, a kettő nem zárja ki egymást. De Markó Béla az SZNT együttműködési felkérésére azt mondja, hogy számukra most a társulás a prioritás, s teszi ezt úgy, mintha egy ekkora anyagi és emberi erőforrásokkal rendelkező szervezet nem tudna párhuzamosan nem két, hanem tízszer vagy százszor két ilyen tevékenységet szervezni, lebonyolítani.